2015. március 6., péntek

* Chapter 15 - Elment az eszem..

Drága olvasóim!
Kisebb késéssel de meghoztam a folytatást. Remélem benneteket is legalább annyira összezavar a rész, mint Ambert, aki képtelen dűlőre jutni magával kapcsolatban. Hogy miért? Perceken belül megtudjátok. Egy gonosz csavart rejtettem el a szálakban, remélem rájöttök mi az és még annál is jobban remélem, hogy tetszeni fog a rész. Izgatottan várom a véleményeiteket!
Jó olvasást mindenkinek! :)
----------------------------------------

Fél órával később már egy kávézóban beszélgettek, ez idő alatt pedig Ashley mindent elmesélt Jeffnek az Amberrel kialakult kapcsolatáról. A találkozásuk pillanatától egészen a jelen helyzetig.
Egy csendes kis helyen foglaltak helyet, egészen pontosan a kávézó hátsó sarkában, ahova csupán egy kevés napfény szűrődött be, Ashley számára azonban így volt a legmegfelelőbb. Nem szeretett volna az emberek középpontjába kerülni, igyekezett minél jobban beleolvadni a tömegbe. 
- Szóval.. lássuk csak jól értem-e.. - támaszkodott mindkét könyökével az asztalra Jeff és barátja szemeibe nézve folytatta - Volt egy konfliktusotok és azóta ki nem állhatjátok egymást. Szemét voltál vele, a hátad közepére nem kívántad őt.. és most mégis itt vagy, hogy segíts neki. Mond mire jó ez az egész?
- Nézd haver, ez nem olyan egyszerű. - sóhajtott tanácstalanul - Azért jöttem ide, mert beakarom bizonyítani Ambernek, nem vagyok olyan rossz ember, mint amilyennek gondol. Szeretném, ha megbízna bennem..
- És gondolod, hogy ezt úgy fogod elérni, hogy közben lopsz, hazudsz és őt is átvered. Újra és újra?
- Hibáztam, tudom. Elloptam a jegyet Jake-től, elhitettem Amberrel, hogy nincs szállásom.. de most őszintén te mit tettél volna a helyemben? - hadarta, majd idegesen a csészébe ejtette a kanalat, minek következtében az hangosan megcsörrent - Akármit csinálok az rosszul sül el. Igyekszem összebarátkozni vele, de ő sem könnyíti meg a helyzetem azzal, hogy folyamatosan ellenséges velem.
- Miért akarsz megfelelni neki? - kérdezte hirtelen Jeff - Nézd.. én tudom, hogy min mentél keresztül. Tudom, hogy Lia mit tett veled.. de azt is pontosan tudom, hogy nem mindenki olyan mint Ő volt. Ne csak a rosszat lásd meg az emberekben. Próbálj meg nyitottabb lenni és hidd el, hogy ha nem zárkózol el előle, minden jóra fordul. - mosolygott rá biztatóan.
- Én.. én nem tudom Jeff. Félek, hogy valamit újra elrontok.
- Ha többé nem hazudsz neki és kicsit barátságosabb leszel vele, nem fogod elrontani. - nevetett fel Jeff, közben hitetlenül a fejét rázta - Hisz nézd csak meg mi történt eddig. Folyamatosan veszekedtetek, egyikőtök sem engedett és mindig rossz vége lett a dolgoknak. Mindkettőtöknek van egy titka, ami szemmel láthatóan megakadályoz benneteket abban, hogy nyissatok egymás felé. Miért nem beszélitek meg egymással?
- Elment az eszed?! - kiáltott fel meglepetten.
- Öntsetek tiszta vizet a pohárba és majd meglátjátok, hogy mi sül ki belőle.
- Hát ja.. majd meglátjuk..
- Viszont, ha nem haragszol haver.. - állt fel az asztaltól - Nekem most már mennem kell. Nagyon örülök, hogy találkoztunk!
- Én is örültem a te fejednek! - pacsizott le vele vigyorogva.
- Aztán sok szerencsét a kiscsajhoz! - kacsintott, és már ki is lépett a kávézó ajtaján.
Ashley miután kifizette a kávékat, felvette a bőrkabátját és a csomagokkal együtt elindult a hotelba. Egész úton csak Jeff szavai jártak a fejében. Megállás nélkül ott visszhangoztak és nem hagyták nyugodni. Lehet, hogy igaza van? Talán csak meg kellene beszélniük egymással a problémáikat? Teljesen bizonytalan volt.. nem tudta, hogy tényleg jó ötlet-e ez.. azt sem tudta, hogy egyáltalán képes lesz-e Ambernek elmondani azt, amit már évek óta rejteget magában. Még soha senkinek nem beszélt erről. Csak Christian tud róla..
Ahogy befordult az utcába, hirtelen eleredt az eső. Tekintetét az ég felé emelve meg volt róla győződve, hogy ez nem véletlen történik. Mindennek oka van, lehet hogy ez egy jel.. egy jel arra, hogy itt az ideje a változásnak.

***

Délután három óra felé járhatott az idő, az eső odakint szakadt és Ashley még mindig sehol. Komolyan tönkre akar tenni engem.. Nem elég, hogy a konferencia egyre gyorsabban közelgett, Ő még arra is képtelen volt, hogy időben meghozza a díszítő elemeket. Hogy a fenébe fogok így elkészülni?!
Fel alá járkáltam a nappaliban. Átmentem a konyhába és ittam egy pohár hideg vizet, majd idegesen vissza dübörögtem az ablakhoz. Félrehúztam a függönyt és onnan figyeltem a várost. Mindenki sietett, esernyővel a fejük felett rohantak a busz után. De Ashleyt még csak véletlenül se láttam sehol.
Aztán a következő pillanatban hirtelen kivágódott a bejárati ajtó. Gyorsan kiszaladtam és mikor megláttam őt a nappali előtt, félig elázott, zilált fejjel.. legszívesebben.. nem is tudom mit csináltam volna vele. Furcsa érzés kerített a hatalmába, ahogy egymás szemébe néztük. Ismeretlen volt ez az érzés.. és mégis annyira.. kellemes.
Néhány pillanatnyi pislogás után azonban magamhoz tértem és újra éreztem az ereimben, hogy mindjárt szétrobbannak a dühtől. Megcsikorgattam a fogaimat és megindultam Ashley felé.
- Te mégis hol a jó büdös francban voltál?!
- Ne haragudj, hogy ilyen későn jöttem.. - pakolta le a szatyrokat a konyhaasztalra - Találkoztam egy barátommal, akit már évek óta nem láttam és beültünk egy kávéra.. aztán csak úgy elszaladt az idő. Tényleg nagyon sajnálom - nézett rám olyan igazán nagyon megbánt szemekkel.
- Öhmm.. hát.. oké. A lényeg, hogy itt vagy! - próbáltam komolyságot erőltetni magamra, de be kell vallanom úgy isten igazán nagyon dögös volt vizes, szél borzolta hajjal. Olyannyira elvette az eszem, hogy kedvem lett volna még jobban összekócolni.
Úristen!  Nekem elment az eszem.. Hogy gondolhatok ilyesmikre, miközben én ki nem állhatom őt? Ezt sürgősen abba kell hagynom! És mi az, hogy magamban veszekedek előtte? Kuss legyen Amber, nem hallod?
- Valami baj van? - lépett elém értetlen arccal.
- Őőőőő semmi.
- Biztos? Nagyon zavartnak tűnsz.. - nézett mélyen a szemeimbe és én ott helyben képes lettem volna rá, hogy beájuljak.
- Igen persze! És ha most nem gond, akkor beviszem a cuccokat a szobámba.. - hadartam és felkaptam a szatyrokat az asztalról, majd meg sem álltam a szobámig.
Bevágtam az ágyra mindent, de még csak eszemben sem volt azokkal foglalkozni. Zavartan az ablakomhoz siettem, kinyitottam az alsó részt és mélyeket lélegeztem.
Összezavarodtam.
Hogy lehet az, hogy zavarba jöttem.. előtte? Mert zavarban voltam, ez nem kérdés. Idegesen a homlokomat dörgöltem és éreztem, hogy kezd egyre jobban beverni az eső. Végül egy mélyet sóhajtottam és miután becsuktam az ablakot, leültem az ágyamra.
Elkezdtem kipakolni a holmikat, sorba raktam mindent.. de aztán feltűnt valami.
Sehol nem találtam szalvétát. Hol a szalvéta?! Nyilván elég nevetségesnek tűnhet külső szemmel nézve, de igenis felháborodtam azon, hogy nem vette meg a szalvétákat. Felpattantam és kiviharzottam egyenesen a konyhába.
- Ashley nem felejtettél el véletlenül valamit?! - álltam meg előtte karba tett kézzel, ő pedig csak értetlenül az asztalra bámult.
- Fuhh.. nem is tudom. Kihagytam volna valamit? - kérdezte most már nekem szegezve pillantásait. Fordítsd már el a fejed! Fordítsd már el! 
Nem tudtam eldönteni magamban, hogy most azért kezdek egyre idegesebb lenni, mert nem vette meg a szalvétákat, vagy pedig azért mert engem nézett. Mi a fene ütött belém? Úgy viselkedek mint egy hisztis liba..
- Nem vettél szalvétát! - kiáltottam olyan hangon, mintha ez lett volna a világ legnagyobb bűne.
- Baszki.. ne haragudj azt tényleg elfelejtettem. - vakarta meg zavartan a tarkóját, közben még mindig engem nézett.
Ekkor azonban elszakadt az utolsó cérnaszál is, ami az idegeimet tartotta egyben.
- Nem hiszem el, hogy egy ilyen apró dolgot sem lehet rád bízni! Nem fogod fel, hogy ha elrontom a munkát, ha nem lesz minden tökéletes a konferencián akkor lőttek az állásomnak?! Nem hiszem el!! - üvöltöttem teli torokból, ezzel teljesen meglepve őt.
- Ne haragudj, ha egyszer az életben elfelejtettem szalvétát venni! - vágott vissza felemelt hanggal.
- Még neked áll feljebb?! Úúúriisteen!! - csaptam az asztalra és gondolkodás nélkül a kabátomhoz rohantam, magamra rángattam és a kulcsokat a zsebembe dugva a kilincsre emeltem a kezem.
- Most meg hova mész?! - jött utánam idegesen.
- Megyek és elintézem azt, amire te képtelen voltál! - néztem a szemeibe és láttam rajta, hogy ezzel egy kicsit megbántottam.. vagy talán csak sértettem az egóját.. de nem is érdekelt. Becipzároztam a kabátom és kinyitottam az ajtót.
- Amber várj! Legalább az esernyőt vidd magaddal! Odakint szakad az eső.. - kiáltott utánam, de én mint aki meg se hallotta, amit mond rohantam előre. Amint kiértem a hotel óriási üvegajtaján rá kellett jönnöm, hogy rossz ötlet volt lejönnöm. Magamra rántva a kapucnimat rohanni kezdtem az utcán és talán jól is jött, hogy zuhogott az eső, hisz így senki nem láthatta, ahogy könnyek záporoznak a szemeimből. Képes voltam egy tetves szalvéta miatt ekkora felhajtást csinálni.. Ez mind nem történt volna meg, ha ő nincs.
- Gyűlöllek Ashley Purdy! - kiáltottam az égre nézve és rohantam tovább elvegyülve a tömegben.

2 megjegyzés:

  1. Úr isten de várom már hogy vajon mi lesz végülis köztük. Kérlek siess a kövivel <3

    VálaszTörlés