* Chapter 7 - Emlék..

Sziasztok!

Megpróbáltam sietni a folytatással. Tudom nagyon sokat késtem vele, de elég sok dolog összejött mostanában. Igyekszem hozni a folytatást. A résszel kapcsolatban pedig csak annyit említenék meg, hogy hát, mint látjátok elég lassan haladunk a történésekkel, de pánikra semmi ok, hamarosan felgyorsulnak az események! Köszönöm az eddigi véleményezéseket és csillagokat, sokat jelentenek nekem!

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Miután hazaértek, egy szót sem szóltak egymáshoz. Talán jobb is volt, mivel amilyen állapotban voltak, félő volt hogy valami olyasmit is egymás fejéhez vágnának, amit később nagyon megbánnának. Így aztán csak feldúltan a nappaliba mentek, ahol a többiek mind meglepetten figyelték a duzzogó párost. Egyedül csak Jake mert megszólalni.

- Hát belétek meg mi ütött? - kérdezte értetlenül - Történt valami?

- Csak a te idióta barátod, az történt.. - válaszolta Christian, majd a mappát a dohányzóasztalra dobva, elterült a kanapén.

- Én azt hiszem inkább felmegyek a szobámba.. - morogta Ashley és már el is tűnt.

- Mi ez az egész CC? - ült le barátja mellé Andy.

- Csak a szokásos hülyesége.. - nyögte unottan, majd karba szorított kézzel felsóhajtott.

***

Ashley sietős léptekkel felment a lépcsőn és a szobájába érve egyenesen az ágyára vetette magát. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy újra meg újra végig hallgassa Christian prédikációját. Elég volt neki az, amit Amber lakásán kapott...
Ekkor hirtelen eszébe jutott a lány.
Már lassan 1 hónapja nem látta. A karácsonyi ebédkor való elválásuk nem épp a legkellemesebb körülmények között zajlott. Ostoba módon akkor is csak magára gondolt és ok nélkül letámadta őt. Mindig keresztbe tett neki. Teljesen igaza volt mindenben a barátjának. Ezzel a viselkedésével tönkre teszi a lányt. Még most is emlékszik az első találkozásukra. Soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát.

A srácokkal épp egy buliban voltak. Nagyon jó volt a hangulat, a pia is rendesen fogyott, de egy idő után meg is érezte a hatását. Aztán végül már annyira fájt a feje, hogy nem bírta tovább és miután szólt Christianéknak, inkább haza ment. Nagy nehézségek árán felbotorkált a lépcsőn, majd befordulva a folyosóra egy ismeretlen alakot pillantott meg a bejárati ajtó előtt kuporogni. A fekete gitáros csak értetlenül az idegen elé állt, mire az ijedten ráemelte a pillantását.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte kíváncsian.
- Nem.. én csak.. 
- Valami baj van?
- Nem nincs. Én csak.. - dadogta halálra rémülten az idegen - Nem kellett volna idejönnöm. - simított végig a fején, ezzel lehúzva a kapucniját.
Ashley csak ekkor vette észre, hogy az az idegen valójában egy lány. Elgyötört arca talán csak még jobban torzította az amúgy is törékeny megjelenését. Hófehér bőre néhol már kipirult a sós könnycseppektől, melyek szinte teljesen elhomályosították a szemeit.
- Biztos, hogy minden rendben? Elég ramatyul nézel ki.. 
- Mondtam már, hogy nincs semmi.. én csak.. Christiant keresem. - nyögte ki nehézkesen.
- Christiant? És mégis milyen ügyben?
- Ezt vele szeretném megbeszélni.
- Attól tartok ez most nem fog menni, mivel nincs itthon. - sóhajtott a gitáros, mire a lány kétségbeesetten felegyenesedett, ezzel szemtől szembe nézve vele.
- Hazudsz.. miért hazudsz nekem?
Végignézve a lány könnyes arcán Ashley rögtön tudta, hogy a lánynak sürgősen segítségre van szüksége. Nem tudta mit tehetne, hiszen alig 5 perce találkozott vele. Legjobbnak látta, ha beviszi a lakásba és felhívja Christiant, hogy jöjjön haza.
- Az igazat mondtam. Tényleg nincs itthon. Viszont, ha most bejössz velem a lakásba felhívhatom neked. Ha szeretnéd.. - nyújtotta feléje a karját.
A lány azonban csak ellenségesen ellökte magától őt, és szorosan összehúzva maga körül a kabátját hátrálni kezdett. Látszott rajta, hogy alig áll a lábán. Mozdulatai is teljesen bizonytalanok voltak.
- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Ilyen állapotban nem kellene egyedül elindulnod.
- Nincs szükségem a segítségedre. Nekem Christiannal kell beszélnem! - lépett még egyet hátra, mire a lábai papírvárként összeomolva kényszerítették volna a földre, ám az utolsó pillanatban Ashleynek még sikerült elkapnia őt.
- Oké most lett elegem. Szépen bejössz velem és mindent elmesélsz magadról. - emelte türelmetlenül a karjaiba a lányt és besétálva vele a nappaliba lerakta őt a kanapéra.
- Mondtam, hogy nincs szükségem a segítségedre.. - dacolt továbbra is a lány.
- Elárulnád, hogy mégis mi a fene ütött beléd?! - emelte fel a hangját - Ide jössz a lakásunk elé. Játszod a megtört áldozat szerepét és sajnáltatod magad, aztán én próbálok segíteni rajtad. Te meg csak bunkón elutasítod azt? Mi van veled? Miért olyan eget rengetően fontos, hogy beszélj Chritiannal?
- Semmi közöd hozzá. - suttogta a lány.
- Oké értem. Akkor legalább a nevedet elárulod?
- Amber.. - nézett mélyen a gitáros szemeibe.
- Amber. Nagyszerű. Maradj itt, én addig felhívom Christiant. - utasította, majd elővette zsebéből a mobilját és immáron teljesen kijózanodva tárcsázta a barátja számát.

***

- Mondjad! - vette fel néhány perccel később a telefont CC.
- Ash vagyok. Van itt egy lány és téged keres. Valamilyen Amber. Totál magába van zuhanva a csaj. Itt sír és egyre csak azt hajtja, hogy beszélnie kell veled. Én mondtam neki, hogy nem vagy itthon, de akkor sem tágít. Fogalmam sincs hogy m..
- Várj várj! Azt mondtad Amber? - szakította félbe hirtelen.
- Igen, miért?
- Máris megyek. 5 perc! - hadarta, majd letette.

***

- Most beszéltem vele és azt mondta.. - sétált vissza a nappaliba, ám a lány addigra már eltűnt - Amber? Amber merre vagy? - próbálta előhívni, de mivel nem reagált kénytelen volt körbejárni a lakásban. Biztos elbújt az egyik szobában.
Miután körbejárt mindent és csak a fürdőszoba maradt hátra, némi aggodalom fogta el. Miért ment oda? Csak nem készül valamire?
Sietős léptekkel berontott az ajtón, ám az elé táruló látvány egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre számított.
- Jó Isten! Te meg mit csinálsz itt?! - kiáltott dühödten, majd leguggolt a földön ücsörgő lány elé - Hallod amit kérdeztem?! - fordította maga felé a lány arcát.
- Hagyj már végre békén! Nem érted, hogy egyedül akarok lenni?! Nincs szükségem rád és a segítségedre! - üvöltött a lány.
- Jó akkor tudod mit? Csinálj amit akarsz.. - és ezzel felállt, kisétált a fürdőből és hangosan becsapva maga mögött az ajtót ott hagyta a lányt.

***

Pár percen belül CC meg is érkezett. Kétségbeesetten rontott be a lakásba.
- Hol van? - indult el a gitáros felé.
- A fürdőben. Egyszerűen nem tudtam szóra bírni. Aztán csak úgy fogta magát és bezárkózott. - magyarázta Ash, mire a dobos sietős léptekkel a fürdőbe ment.
Már legalább negyed órája odabent voltak és Ashleynek fogalma sem volt arról, mit tehetne. Menjen be hozzájuk? Segítsen? Mi van ha zavarná őket? Inkább nem csinált semmit, hanem továbbra is türelmesen várt a kanapén.
Aztán egyszer csak végre kinyílt a mosdó ajtaja. A lány zokogva átkarolta Christian nyakát, aki szorosan magához ölelve vezette ki onnan. Ash tehetetlenül pattant fel a kanapéról és odalépett a lányhoz. 
- Segíthetek valamiben CC? - nézett a dobosra.
- Hagyj már végre békén! Nem érted, hogy semmi szükségem rád. Nem tudsz rólam semmit sem, akkor meg hogyan akarsz segíteni?! - üvöltötte le gorombán a lány.
Ashley hirtelen megszólalni sem tudott a döbbenettől. Csak ott állt teljesen összezavarodva. 
Aztán hirtelen eszébe jutott valami. A lány emlékeztette valakire. Nagyon is. Egy fiatal lány, aki szintén segítségre szorult. Ő ostoba pedig meg is tett mindent azért, hogy segíthessen rajta. Mindezek után pedig mi történt? A lány eldobta magától, mintha csak egy használt rongy lett volna.
Nem. Azt már nem. Nem hagyja, hogy újra megtörténjen vele minden. Most már senki nem fogja őt kihasználni. Senki nem fog nevetni rajta.
Ökölbe szorított kézzel a barátjára nézett, aki csak együtt érzően megrázta a fejét, jelezve, hogy hagyja az egészet. Kifújta az eddig bent tartott levegőjét és dühtől fűtve kiviharzott a szobából.

Attól a naptól kezdve, ha csak megpillantotta a lányt elfogta a düh. Igaz, hogy nem ismerte és nem értette miért viselkedett akkor úgy, ahogy. De úgy gondolta senkinek nincs joga ahhoz, hogy így bánjon vele. Hiszen ő nem tett a lány ellen semmit. Épp ellenkezőleg. Segíteni akart rajta. Erre a lány csak idegesen leüvöltötte a fejét. Mérhetetlen harag gyűlt benne a lány iránt. Ezért is történhetett meg az, hogy bármikor belekötött. Még csak hozzá se kellett szólnia, rögtön tudta mivel dühítheti fel a legjobban.
Azonban ma már mindent teljesen másképp gondol. Most már megértette, hogy miért volt olyan furcsa, olyan ingerült a lány. Nemrég elvesztette a szüleit és Christian volt az egyetlen, aki egyáltalán tudott erről az egészről. Ő volt az egyetlen, aki akkor segíteni tudott rajta. Most már tudja, a lány nem azért mondta azt a sok ostobaságot, mert úgy is gondolta. Csak össze volt zavarodva.
Éppen ezért be kell bizonyítania a lánynak is és a barátainak is, hogy nem olyan mint amilyennek eddig beállította magát. Sokáig játszott. Talán túl sokáig. De most eljött az ideje a változásnak. Segíteni fog a lánynak, még akkor is, hogy ha ő azt nem akarja. És már pontosan tudja, hogy mindezt
hogyan tudja megtenni.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)