* Chapter 5 - Csak egy szívesség

Sziasztok!

Azt a mindenit gyerekek! Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket! Annyira feldobtátok fele a napomat, hogy már meg is hoztam a folytatást! Remélem sokan elolvassátok, ugyanis.. áh nem is árulkodok.. a részből minden kiderül.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy minden cuccomat kipakoltam és berendeztem mondhatni otthonosra a lakosztályt. Nem sok kedvvel pakolásztam, hiszen még mindig teljesen tanácstalan voltam a konferenciával kapcsolatban. Fogalmam se volt róla, hogy fogom megszerezni az otthon felejtett dossziét és már abban se voltam biztos, hogy az az ember akit fel tudtam volna hívni, az segíteni tud nekem.

De nem volt választásom, cselekednem kellett. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és kezembe véve mobilomat már tárcsáztam is a számot.

***

- Persze! Már mondtam, hogy szívesen segítek bármiben! - szűrődött ki a nappali felől Christian nevetése, majd ahogy Ashley belépett a szobába már meg is pillantotta barátját, aki épp telefonon beszélt valakivel. 

Könyökével nekitámaszkodva az ajtófélfának figyelte, ahogy a fekete hajú fel-alá sétál a kanapé előtt.

- Megoldom ne izgulj! - nevetett fel.

Biztos volt benne, hogy egy barátjával beszélgetett, de elképzelése se volt róla ki lehetett az. Egyre kíváncsibb lett.

- Rendben, nem felejtem el. Addig is szia! Vigyázz magadra! - mosolygott, majd végre letette a telefont - Ashley! Hát te? - fordult az említett felé.

- Kivel beszéltél az előbb?

- Amberrel.

- Áh.. vagy úgy.. - fintorodott el. Egyszerűen ki nem állhatta a lányt.

- Egy szívességet kért tőlem és már tudom is ki fog ebben segíteni nekem.. - dörzsölte össze a kezeit, majd sejtelmesen Ashleyre vigyorgott.

- Ki én? Hát biztos nem.. - rugaszkodott el a faltól, majd a lépcső felé vette az irányt, hogy felmenjen a szobájába.

- Ashley ne legyél gyerekes! Max fél óra az egész.. - ment utána elszántan Christian - Kérlek!

- Keress más bolondot. Én most nem érek rá! - mondta.

- De most ezzel csak nekem segítenél. Na ne csináld már.. - erősködött.

Pontosan tudta, hogy ez az egy esélye van arra, ha ki akarja békíteni őket. Talán ha egy kicsit jobban megismeri a lányt, másképp fog vélekedni róla. Akkor talán rájön, félreismerte őt.

- Jó rendben.. mit kell csinálnom? - fordult szembe vele megadóan Ashley.

- Fel kell mennünk a lakására egy mappáért.

- Mi van?! Azt akarod, hogy betegyem a lábam annak a nőnek a lakásába? - visított.

- Ne tegyél úgy, mintha ez lenne a világ legborzasztóbb dolga.. 

- Hát az is.. - nyögte, majd magára kapva a kabátját mindketten elindultak Christian kocsijához.

Ashley már az elején tudta, hogy nem kellett volna belemennie ebbe az egészbe. Baromságnak tartotta, hiszen pont annak az embernek segít akit ki nem állhat. Gyűlölte a lányt. Talán saját maga sem értette miért, de ha csak a neve is szóba került.. görcsbe rándult a gyomra. Utálta ezt az érzést és ezért megtett mindent annak érdekében, hogy messzire elkerülje a lányt. Most pont kapóra jött, hogy elutazott.. igaz nem a legszebb körülmények között váltak el.. de így a jobb mindkettejüknek. Christiannak pedig csakis azért segít, mert a barátja és mivel ő is mindig mellette van és segít rajta, ha kell.. nem hagyhatja cserben. Csakis az ő kedvéért teszi.

***

- Biztos, hogy nem gond? - kérdeztem zavartan.

- Persze! Már mondtam, hogy szívesen segítek bármiben! - nevetett Christian a vonal túlsó végén.

- Fuhh.. most rettenetesen megkönnyebbültem! Nem is tudom mi lett volna, ha nem tudsz segíteni rajtam.. 

- Megoldom ne izgulj!

- Köszönöm még egyszer! És akkor a reptéren találkozunk. B terminál! - kuncogtam halkan.

- Rendben, nem felejtem el! Addig is szia! Vigyázz magadra!

- Igyekszem és te is! Szia!

Majd kinyomtam a mobilt és széles mosollyal az arcomon eldőltem a kanapén.

Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, mikor Christian azt mondta segít nekem. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire önzetlen? Tényleg az egyik legjobb barátom.. sőt talán az egyetlen. Mindig számíthattam rá. Soha nem fogom tudni elégszer meghálálni neki amit értem tett. Azt mondta felmegy a lakásomra és előkeresi a mappát, majd az első géppel Chicagoba utazik. Azt hiszem elmondhatom róla.. megmentette az életem. Nem tudom mihez kezdtem volna, ha másképp alakulnak a dolgok. De ezen talán már nem is kellene annyit gondolkoznom.. Már csak pár nap és Christian megérkezik a dossziéval együtt. Most már minden rendben fog menni.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)