* Chapter 4 - Változott a terv

Sziasztok!

Megérkezett a következő rész is. Innentől kezdenek izgalmasabbakká válni a dolgok. Valamint az is kiderül, hogy Amber marad vagy mégis elutazik? Remélem tetszeni fog, ne hagyja ki senki.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Sokáig gondolkoztam azon amit Christian mondott. De akármennyire is próbáltam, mindig csak ugyanarra jutottam. Mennem kell. A munkámról van szó és nem szeretném, ha a főnökömnek csalódnia kellene bennem. Idáig mindig mindent tisztességgel elvégeztem, mindig számíthatott rám. Hát akkor most sem fogok meghátrálni! Bármi is fog történni készen állok rá..

Pár órával később már a repülőn ültem és ezek a gondolatok cikkáztak a fejemben. Tény, hogy rettenetesen fognak hiányozni a srácok. Tény, hogy azt is számításba kell vennem, talán soha nem megyek haza. De nekem erről szól a munkám. Nem panaszkodhatom. Kislánykorom óta csak arról álmodtam, hogy egyszer majd felnőtt dolgozó nő leszek. Egy rendezvényszervező. Lesz egy nagy családom és majd egy gyönyörű kertes házban fogunk élni. Szép gondolat.. nem is kérdés. Álmodozni jó dolog. Minden kislány szereti az álmodozást. Csakhogy én már nem vagyok kislány. Azóta már felnőttem. És a dolgaim sajnos nem úgy alakultak, ahogy azt szerettem volna. Meghaltak a szüleim, egyedül maradtam és egy idegen városba költözve próbáltam meg új életet kezdeni. Arról már álmodni se merek, hogy egyszer majd családom lesz. Nincs szükségem rá. Jobb nekem egyedül. Nem akarok szerelmes lenni.. azok az idők már elmúltak. Örökre.. és ezen nem fog változni semmi.. soha.

- Megkérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást! - szólalt meg egy női hang a rádióból, majd fáradtan az övem után nyúltam és szorosan becsatolva magam, izgatottan vártam a földre szállást. Megérkeztünk..

***

Nagyjából egy órával később, már a szállodában voltam és a szobámban fel-alá járkálva, türelmetlenül vártam a főnökömre. Azt mondta, miután megérkezünk fontos beszélni valója van velem. Kicsit ideges voltam, hiszen fogalmam se volt róla mit akarhat. Szerencsére nem sokáig kellett várnom, pár perc múlva kopogtattak az ajtón.

- Szép jó estét Amber! - sétált be a nappaliba, drága főnököm Mike - Milyen csinos vagy ma este.

- Szia Mike! Köszönöm.. - mosolyodtam el halványan. Mike minden egyes alkalommal, mikor beszéltünk hasonló bókokkal bombázott meg. Azt hiszem természetes, hogy az ember ilyenkor zavarban van. - Miről is akartál velem beszélni?

- Nos.. valóban van itt valami. Nem is kevés. - foglalt helyet a kanapén - A helyzet az, hogy változott a terv.

- Tessék?! - kérdeztem döbbenten.

- A helyzet az, hogy nem csak egy egyszerű megbeszélésről van szó. Egy konferencia gyűlés lesz. Egy hónap múlva méghozzá a Chicago-i Nemzetközi Konferencia teremben.

- Hogy micsoda? De.. de hát nem ez volt megbeszélve. 

- Tudom.. de nem tehetek róla. Útközben megváltoztak a dolgok. - dörzsölte meg enyhén borostás állát - Mit gondolsz képes vagy végig csinálni?

- Én.. én nem tudom. Egy hónap nagyon kevés idő.

- Igen tudom. De van egy jó hírem is.

- Micsoda? - fordítottam felé kíváncsian tekintetem.

- Szerezned kell magad mellé valakit, aki majd segít elintézni mindent. Azt választasz akit akarsz.

- Parancsolsz?

- Jól hallottad. - mosolygott aztán megigazítva öltönyét felállt a kanapéról - Ja és mielőtt elfelejtem. Ugye elhoztad a Vermez dossziét? - emelte rám szigorú pillantását és ekkor hirtelen megállt bennem az ütő.

Elfelejtettem. 

- I-igen persze.. - hazudtam gyorsan.

- Remek! Mert szükséged lesz rá a konferencián. Most pedig mennem kell. - simított végig fekete zakóján és az ajtó felé sétált - A következő pár napban nem igen fogunk találkozni, pihend ki magad és sok sikert a munkához!

- Rendben! Igyekszem és köszönöm.. - kísértem ki, majd miután elment és becsuktam utána az ajtót egy mélyet sóhajtva hátammal nekidőltem a falnak.

Ennél rosszabbul nem is alakulhattak volna a dolgok. Tudtam, hogy valamit otthon fogok felejteni. És pont a Vermez dossziét kellett.. nagyszerű! Hogy fogok felkészülni a konferenciára anélkül.. és várjunk csak! Kit fogok beszervezni magam mellé? Egyedül képtelen vagyok megcsinálni mindent..

Az egész teljesen reménytelen..

***

Egy szemhunyásnyit sem aludtam éjszaka. Egész végig csak azon kattogott az agyam, hogy mitévő legyek. Fel-alá járkáltam a szobában, sokszor az ablak mellett állva csak az éjszakai tájat figyeltem és gondolkoztam. A dosszié nélkül.. gyakorlatilag végem van. Egyedül lehetetlenség megcsinálni ezt az egészet. Mike-nak nem szólhatok, hiszen akkor lőttek az állásomnak. Akármennyire is legyen jó fej. Ezt már ő sem nézné jó szemmel. Egy pillanat alatt összedőlne a belém vetett bizalma. Egyáltalán.. nem is értem, hogy miért engem kért fel erre a munkára. Sok tapasztalatom van már.. az semmit nem számít. Másnak is van legalább annyi, ha nem több tapasztalata mint nekem. Valakit sürgősen találnom kell. De kit? Hiszen Los Angelesben egyetlen barátom sincs, aki hajlandó lenne egy fél országot átutazni csak azért, hogy segítsen rajtam. Konkrétan barátaim sincsenek. Senkire nem számíthatok...

Aztán hirtelen bevillant..

Már tudtam kit kell felhívom.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)