* Chapter 2 - Rám mindig számíthatsz!

Sziasztok!

Fuhaa hát végre csak sikerült összehoznom a következő részt! Tudom, hogy sokat késtem vele, de időre volt szükségem, hogy összeszedjem a gondolataimat. Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket és a csillagokat is! Sokat jelent nekem, remélem ezután is hangot adtok gondolataitoknak. Itt lenne tehát a rész..

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

- Igen tudom. Nem fogom elfelejteni! Igen persze! - válaszoltam egyre idegesebben a főnököm már-már nevetséges kérdéseire - Rendben. Igyekszem. Neked is, szia.. - majd megkönnyebbülten kinyomtam a telefont, a kanapémra dobtam és fáradtan bedőltem a díszpárnák közé.

Nagyjából két hét telt el az ebéd óta, de még most is és azóta is folyamatosan csak az jár az eszemben, amit Ashley vágott a fejemhez. Rettenetesen rosszul esett. Soha többet nem akarok találkozni vele. Még csak hallani sem akarok róla. Egy utolsó aljas féreg. Bárcsak soha ne találkoztam volna a srácokkal. Ha akkor még időben leléptem volna, biztos nem így alakultak volna a dolgok. Akkor Ashley sem bánna velem úgy, mint egy darab ronggyal. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen... "Csak azt kapod tőlem, amit megérdemelsz.. nem kérte senki, hogy ide gyere.. " visszhangzottak fejemben a szavai..

- Ahhj a nyomorult.. - nyögtem elkeseredetten, majd erőt véve magamon feltápászkodtam a kanapéról és visszasétáltam a szobámba, hogy befejezzem a korábban elkezdett csomagolást. Holnap elutazom..

***

Az egész pár évvel ezelőtt kezdődött. Nagyjából 19 éves lehettem, amikor a szüleim autóbalesetben meghaltak. Szörnyen érintett a dolog. Éveken keresztül pszichológushoz jártam és teljesen magamba fordultam. Nem barátkoztam senkivel, alig ettem és emiatt rengeteget fogytam. Olyan voltam, mint egy csontváz. Ma már belátom, hogy rosszul cselekedtem, de akkor semmi sem érdekelt. Aztán eltelt 3 év. Végre képes voltam kimozdulni és emberek között élni. Akkor elhatároztam, hogy elköltözök. Los Angeles tűnt a legalkalmasabb helynek, mivel itt távol lehetek a múltamtól. Távol a fájdalmas emlékektől.. Egy nap mikor úgy éreztem el kell gondolkoznom azon hogyan tovább kisétáltam a parkba és leültem egy padra. Nagyon sokáig ott ültem és csak gondolkoztam. Mikor már teljesen besötétedett, úgy gondoltam már nincs értelme hazasétálnom ezért szorosan felhúztam a lábaimat és térdemre hajtva fejemet megpróbáltam elaludni.
És ekkor megjelent mellettem Christian..
- Hé kislány! Minden rendben? 
- Persze..
- Biztos? Mert nem úgy tűnsz mint aki kicsattan a boldogságtól.. - hajolt le hozzám.
- Ha nem tetszik a látvány akár el is mehetsz.. - suttogtam bosszúsan.
- Azt hiszem inkább maradok. - mosolyodott el.
- Akkor majd én elmegyek.
Majd azzal a lendülettel felkeltem a padról és - ha lehetséges volt egyáltalán - még szorosabbra húztam magam körül a kabátom, ugyanis kezdett eléggé hűvös lenni. Próbáltam tudomást se venni róla, de végül már nagyon idegesített, hogy a srác még akkor is mögöttem volt, miután ott hagytam. Nem bírtam tovább, így felháborodottan szembefordultam vele.
- Akarsz még valamit?!
- Csak gondoltam sétálok.. 
- És ezért kell követned?
- Én nem követlek.. - rántott vállat.
- Akkor hova indultál?
- Te merre mész? - váltott gyorsan.
- Világgá.. - sóhajtottam.
- Na hát akkor és is arra megyek. Micsoda véletlen..
Nem értettem miért nem bírt leszállni rólam, hisz nyilvánvalóan a tudtára adtam, hogy nem vagyok kíváncsi senkire. Nincs szükségem beszélgető partnerre.. útitársra meg pláne nem. Jól meg voltam én egyedül is.
- Miért foglalkozol velem? Nincs jobb dolgod?
- Hogy miért? Most mondjam el?
- Igen. - válaszoltam határozottan.
- Azért mert látom, hogy valami nincs rendben veled. Valami bánt téged és szeretnék segíteni rajtad. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen lány mint te, tök egyedül ücsörögjön egy padon a hidegben, ráadásul az éjszaka közepén. - hadarta.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Segíteni rajtam? Elment ennek a józan esze?
- Nem kérek senki segítségéből.. - suttogtam.
- Hazudsz.. - nézett mélyen a szemembe.
Szóhoz sem jutottam. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, de egyszerűen egy hang sem jött ki a számon. Ki ez az ember? Mit akar tőlem? Olyasvalamit láttam a szemeiben, amit azelőtt még soha nem tapasztaltam. Béke és nyugalom áradt belőle. Mintha.. nem az nem lehet. Alig 10 perce ismerjük egymást. Olyan, mintha a lelkembe látna.
- Figyelj én nem akarok semmit se rád erőszakolni, de látom, hogy bajban vagy. Had segítsek, kérlek! 
- Nézd én.. nem tudom. Még alig ismerlek. Miért pont egy vadidegennek önteném ki a szívem? - néztem zavartan a kövezetet.
- Hát ha csak ez kell.. Akkor had mutatkozzak be. A nevem Christian Coma, 24 éves vagyok és egy bandában játszom. Itt lakunk nem olyan messze és csak azért vagyok most itt, mert mivel szükségem volt egy kis friss levegőre, gondoltam kisétálok. Azonban most úgy érzem ez egyáltalán nem volt rossz döntés..
Miután elhadarta mindezt, a szemeiből láttam, hogy arra vár mondjak valamit. Nem tudtam mit mondhatnék.. annyira szokatlan helyzet volt ez az egész. Soha nem álltam szóba csak úgy bárkivel..
- Nos.. örülök, hogy mindezt megtudhattam Christian. Az én nevem Amber Roth és 22 éves vagyok. Most költöztem ide nem olyan rég.. szóval sok mindent nem tudok mesélni magamról.. - sóhajtottam.
- Akkor mesélj nekem arról mit csináltál mielőtt LA-ba költöztél.
- Tudod.. ez egy hosszú és bonyolult történet.
- Ráérek.
- Későre jár.. azt hiszem mennem kell..
- Elkísérlek! - jelentette ki határozottan.
Még most sem hiszem el, hogy képes voltam rá, de beleegyeztem és hagytam, hogy felkísérjen a lakásomra. Bár talán.. így utólag belegondolva nem is volt olyan nagy hiba. Őszintén elmondtam neki minden bajom. Mindent elmondtam neki. A múltamat.. a jelenemet.. mindent. És ami a leginkább megdöbbentett az az, hogy.. meghallgatott. Akkor tudtam, ő egy igazán jó barát, akire bármikor számíthatok majd a jövőben.

*** 

Egy újabb adag ruhát dobtam a bőröndömbe, amikor megszólalt a csengő. Félre téve a cuccaimat sietős léptekkel a bejárathoz mentem és ajtót nyitottam.

- Szia.. - köszönt halkan Chritian.

- Szia. Mit keresel itt? - kérdeztem kíváncsian. Igazán nem számítottam rá.

- Beszélni szeretnék veled.

- Miről? - csuktam be az ajtót, majd visszasiettem a szobámba.

- Te is tudod miről szeretnék beszélni.. - ült le az egyik karszékbe, majd miután körbenézett a félig megpakolt bőröndökön kérdőn rám pillantott. - Hát ezek?

- Bőröndök?

- Azt én is látom.. de minek?

- Elutazom? 

- Amber kérlek ne csináld ezt.. beszéljük meg.

- Nincs miről beszélnünk. Én holnap elutazom, ti pedig élhetitek a megszokott életeteket... nélkülem. Egy valaki legnagyobb örömére.

- Már ezerszer kértelek, hogy ne vedd komolyat Ashleyt. Mindig ilyen volt. Ilyen is lesz. Fogadd el úgy ahogy van. Kérlek csak miatta ne hagyj itt minket! - állt fel, majd elém lépve kezei közé fogta arcomat.

- Nem csak miatta megyek el.. - suttogtam.

Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de nem akartam sírni. Még nem. Erősnek akartam látszani. Egy olyan embernek, aki már képes megállni a saját lábán is, még akkor is, hogy ha legszívesebben csak zokogva a sarokba kúszna. Magam mögött akartam végre hagyni a sebezhető Ambert. Túl sok mindenen mentem keresztül az elmúlt években. Nem hagyhatom, hogy egy olyan ember, mint Ashley Purdy a paraszt modorával újra a földre kényszerítsen. Végig kell járnom a nekem szánt utat.. egyedül.

- Kérlek ne csinálj semmi meggondolatlant. Nem akarom, hogy újabb bántódás érjen. Most pedig úgy érzem, ha elmész azt később még megbánhatod.

- A munkámról van szó. Nincs választásom.

- Biztos vagy benne? Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! Ketten bármit megoldunk. - simított végig államon.

- Tudom és nagyon köszönöm! Életem végéig hálás leszek neked azért, amit tettél velem! A legjobb barátom vagy Christian és ezt nem cserélném el a világon semmiért sem! - mosolyogtam rá őszintén, majd már nem tudtam visszatartani előtörő könnyeimet.

Kétségbeesetten a vállára hajtottam a fejem és csak halkan zokogtam. Tudtam, hogy Christian mindig ott lesz, amikor szükségem van rá. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Olyan ő számomra, mint egy őrangyal. Egy őrangyal, aki mindig megjelenik, ha baj van...

~~~~~

Ennyi lett volna a rész. Folytatás hamarosan érkezik! Addig is csillagozz és komizz! :)